Miért érdemes analóg fényképezőgépet választani

Mi kell még? Ha szereted az olyan dolgokat, mint a slow fashion, a slow TV vagy a slow food, akkor az analóg fényképezőgépeket és a fotózást is imádni fogod!

A kedvenc analóg fényképezőgépem, a Flexaret (egy cseh fényképezőgépmárka, amelyet 1939 és 1970 között gyártottak) körülbelül 2 kilót nyom (plusz a fénymérő és néhány tekercs film), ezért néha inkább érzem magam fényképezőgép-hordárnak, mint fotósnak. Ez is része a „vallásnak”, szóval készülj fel rá. Amit viszont imádok az analóg fotózásban, az az, hogy a folyamat végén (amit később leírok) gyönyörű – az én esetemben 12 darab – fekete-fehér, négyzet alakú, 6 × 6 cm-es (2.4 × 2.4″) fotó lesz a jutalmad egy tekercs filmen.

Mire lesz szükségem?

Szükséged lesz egy analóg fényképezőgépre, fénymérőre (vagy telefonos alkalmazásra), a géped típusához megfelelő analóg filmre (35 mm-es filmre vagy rollfilmre), türelemre és időre. Kiváló gyakorlás határozatlan embereknek, mert korlátozott számú képkocka áll rendelkezésedre (a 35 mm-es film általában 36 képet tartalmaz, de lehet 12 vagy 24 is; a rollfilmen többnyire 12 kocka van). Jobban át kell gondolnod, mit örökítesz meg, mint digitális fényképezőgéppel. Gondolj a színekre (vagy a kontrasztokra egy fekete-fehér fotón), a kompozícióra, a nézőpontra és így tovább. Szinte hihetetlen, hogy sok híres fotós kizárólag analóg fényképezőgépekkel dolgozott, és a képeik még ma is ennyire tökéletesek.

Még mindig azon gondolkodsz, miért analóg?

A Flexaret VI-ot édesapámtól kaptam, és azonnal beleszerettem – erdőkön, idegen tájakon és Prágában sétálva fürkésztem a környezetemet, keresve a tökéletes képet. Micsoda szokatlanul intenzív koncentráció! Ez a lelkiállapot abban is segít, hogy a városodat / faludat / környékedet új, részletgazdagabb módon lásd. És a tippem? Ne felejts el felfelé nézni: általában az épületek első szintjére koncentrálunk, pedig az érdekes dolgok gyakran a második emelet magasságában vagy még feljebb vannak.

Amikor úgy érzed, eljött a pillanat, és találtál valami különlegeset, amit érdemes megörökíteni, tedd be a filmet a fényképezőgépbe (ezt akár otthon, előre is megteheted), és nézd meg, hogyan mutat a motívum az objektíven keresztül. Ha minden rendben van, megmérheted a fény mennyiségét fénymérővel (ne felejtsd el beállítani a filmed ISO-értékét), majd kiválaszthatod a megfelelő záridő és rekesz kombinációját. A fotó elkészítésének utolsó lépése: vegyél levegőt, tartsd bent, és nyomd meg az exponálógombot – miközben emelkedik az adrenalinszinted. 

Elkészítetted az első analóg fotódat!

Most jön a furcsa rész – várnod kell a fotóra, néha elég sokáig. Mielőtt megláthatnád, be kell fejezned az egész filmet, majd elő kell hívnod (otthon, vagy elviheted egy fotólaborba). A folyamat után a képeid láthatóvá válnak a filmen, és soha nem fogod elfelejteni azt a várakozással, érzelmekkel, izgalommal – vagy ha valami félresikerült, akár csalódással – teli pillanatot. Ismerd meg a fotóidat, adj magadnak időt, hogy hozzászokj a fényképezőgépedhez, és minden egyre jobb lesz – az analóg fotózás erősen addiktív.

Mit kezdj a filmtekercsen lévő fotókkal?

A film előhívása után negatívokat kapsz, amelyek könnyen karcolódnak és sérülhetnek, ezért én digitális másolatot készítek róluk (biztonsági mentésként), és ezt nagyon ajánlom. Kérheted ezt fotólaborban, vagy megcsinálhatod otthon egy speciális, kétoldali megvilágítással rendelkező szkennerrel (például az Epson Perfection v550-nel, amilyen nekem is van).

Ahhoz, hogy a fotó papírra kerüljön, használhatsz közvetlen (nedves) nagyítást filmről, vegyszerekkel és fényérzékeny papírral, vagy kinyomtathatod a digitális verziókat (ahogy korábban említettem). A digitális nyomtatásnak van egy nagy előnye: számítógépen módosíthatod a képeket (retusálás, körbevágás, expozíció módosítása stb.). Ezeket a dolgokat – a körbevágást kivéve – nedves eljárással nem lehet ilyen könnyen megtenni.

Miért csak papírra nyomtatnád őket?

Készíthetsz belőlük fotómágneseket, fotóposztereket, fotókönyveket vagy faliképeket is! De továbbra is a papír a legnépszerűbb, különösen a négyzet alakú, 10,2 × 10,2 cm-es formátum, amely se nem túl kicsi, se nem túl nagy.